Menthetőek-e a tönkrement kapcsolatok? Megoldhatók-e a régi problémák?
Talán ha mind a két fél hiszi, hogy igen; és hajlandóak küzdeni ezért, akkor sosincs veszve. Hisz csak az lehet veszve, amiről lemondtunk. És én nem mondtam le Róla igazán soha. s ha olvassa egyáltalán valaki ezt a blogot, akkor az eddigi búskomor szerelmes posztok után azt hiszi, hogy itt egy újabb, de nem.
Ez más.
És én hiszem, hogy megint olyan lehet, mint volt.
Szívadomány
"csak szerettem volna ha velem is van ilyen..."
Ha azt kéred tőlem,
én kitépem a szívem,
és bársonydobozban neked adom
- hisz úgyis a tiéd volt.
S tátongó mellkassal feküdtem volna,
míg olvasod véremmel írt utolsó üzenetem:
"Ez voltam én, s így szerettelek."
2009. ősz
Igen, néha nevetségesen patetikus vagyok. És rémesen szar költő.
"Wake up [Wake up]
Grab a brush and put a little makeup
Hide the scars to fade away the shakeup [Hide the scars to fade away the]
Why'd you leave the keys upon the table?
Here you go create another fable
[...]
Trust in my self righteous suicide
I cry when angels deserve to die
In my self righteous suicide
I cry when angels deserve to die"
Nos, akkor az első és (remélem) utolsó bejegyzésem a témában. Nem így terveztem, szívesen írtam volna erről, de most már oly' mértékben nevetségesnek tartom az egészet, hogy nem érzem szükségét.
Szóval, van az úgy, hogy azt hiszed, ismersz valakit, vagy legalábbis azt gondolod, hogy a rövid idő alatt számodra kibontakozott jellemvonásai kizárják, hogy bizonyos dolgokat megtegyen, bizonyos módon viselkedjen.
Aztán egyszercsak ott van, és a szánalmas és nyilván szemétnek szánt viselkedését nem tudod mire vélni.
1. nem gondoltad volna róla, hogy ide alacsonyodna
2. nem gondolod, hogy ezt megérdemled
3. nem látod be, hogy ennek mi értelme volt, azonkívűl, hogy saját magát alázza (bár nyilván téged akart). Ettől nem lett sem kemény, sem férfias, sem büszke. Hanem egyszerűen szánalmas. Nevetségesen szánalmas.
S te csak ott állsz töprengve: tényleg képes voltál beleszeretni ebbe az emberbe?
Ezt találtam ma, talán két éve született:
pusztító angyal
éltető ördög
örök rejtély
nyitott könyv
rögeszme
Hát, költőként nem fogok befutni.
Sikerült majdnem az egész napot végigaludnom. Délben keltem, és délután is megengedtem magamnak egy kis pihit. Aztán este 7-kor felriadtam, negyedóra alatt összekaptam magam, és elmentem Ricére. Jó volt.
A pasifelhozatal kevésbé. Bár nem maradtam ott sokáig, és nem néztem szét rendesen, de az egyetlen jó partinak tűnő a barátnőm kanja volt. :)
Egyébként is siralmasak voltak:
Nem hinném pedig, hogy olyan nagyok az igényeim. Elég egyszerű: legyen Férfi.
Egy Férfi jelen van. Ha belép az ajtón, egyből észreveszem (és lehet, hogy aznap már az ágyamban köt ki, volt egyszer ilyen :)). Vonzza a tekintetem, de nem feltétlenül azzal, hogy "Európa földkerekén" ő a legjóképűbb fazon. Nem. Egyszerűen van benne valami, amitől különlegesebb, mint a többi. Ha fel tudja kelteni az érdeklődésem, úgy komolyabban, az már valami. :)
Három ilyet ismertem eddig. Kettőbe bele is szerettem, egyből, egy villamcsapás volt az egész. Egyikből sem lett semmi. Az a baj (elég nagy), ha valaki komolyan érdekel, akkor túl azon, hogy bezsongok, és megszűnik a külvilág, mert nem érdekel más, csak a mosolya, az illata, a hangja, a csókja, a teste, blabla, egyszerűen meg is őrülök, teljesen infantilis módon viselkedem, és természetesen, ha esetleg lenne is esély arra, hogy legyen a dologból valami, a rettenet viselkedésemmel ezt a pici esélyt is eljátszom.
Szerettek engem többen. Odavoltak értem, körberajongtak, és én akkor tudtam adni azt a nőt, aki imádnivaló, és az ujjam köré csavartam őket könnyedén. Mert engem nem érdekeltek különösebben. Amikor viszont tényleg szükségem lenne a vonzerőmre, megőrülök, kifordulok magamból, és mivel kétségbeesve próbálom elérni, hogy na most végre sikerüljön... természetesen nem sikerül.
Barátném szerint idealista és túl romantikus vagyok, és túl nagy feneket kerítek a dolognak. Lehet. De nekem kell a villámcsapás, kell a triangulom.
Ha legközelebb meghallom a csendülését, remélem már bölcsebb leszek. És tényleg az a vicces, kedves, határozott, okos, de lökött nő tudok lenni, akinek érzem magam.
Hajnali fél 3. Valahol elveszve a státustörvény és a Bethlen Gábor Alap között. Igen, próbálom összeszenvedni a másfél hetes csúszásban lévő beadandómat, ami valszeg holnap sem lesz meg.
Pompás.
Erre mit csinálok? Felfedezem az indaizé által nyújtott, számomra eddig teljesen érdektelen gyönyöröket...
Link alak vagyok, ez van. De sebaj, bevallom, valahol élvezem, hogy végül úgyis mindig mindent megoldok.
Holnap (azaz ma) Rice. Eldöntöttem: megyek. Rámfér.
Tök komolyan blogot írok? MIRŐL??? Ehh. :D
Sebaj, magamat majd elszórakoztatom legalább. Bár qrvára nem tudom még, hogy működik ez a cucc. Lehet, hogy csak tematikus dolgokkal lehet itten jelen lenni?
Akkor kérem tessék a cipők-pasik témába tenni. Szex és Budapest. Vagy legalábbis Budapest. Az biztos. Meg a cipők. :)
